Szülővé válni -természetes?

Szülővé válni természetes dolog. Erre a különleges szerepre való felkészülést pedig már jóval előbb elkezdted, mint ahogy elsőre tippelnéd.

A varázslatos szülői ösztön

Majd ösztönösen érzed, mit kell tenned, ha megszületett a babád -hallhatod várandósan.

Valóban így van ez? Egy szempillantás alatt egyszer csak -mint egy szuper képesség- szülő leszel és mindent tudsz?

Nem feltétlenül. Mindig vannak, akik azt mondják: igen, amint megtudták, hogy babát várnak, vagy épp amikor megpillantották újszülött kisbabájukat, abban a percben elvarázsolódtak és érezték a kötődést, a feléledő ösztönt -de ez nem általános.

Egyáltalán nem kell aggódnod, ha nálad ez nem így alakul. A többségnek időre van szüksége a szülő-gyermek kapcsolat kialakulásához.

Változások sora

Nem csak az újszülöttnek van szüksége hetekre-hónapokra, hogy megszokja, majd évekre ahhoz, hogy felfedezze ezt a kinti világot - és akár egy élet sem elég, hogy megértse a működését, a létezés miértjét.

A szülővé válás is egy folyamat, amiben ráadásul folyton változó tényezők is közre játszanak nehezítésként. Hiszen amint kezdenéd kiismerni újonnan született csöppségedet és megszokni a hétköznapok rendjét, ő máris fejlődik tovább és változik, újabb leckét tartogatva neked.

A bölcsőde-óvoda-iskola kezdés lépcsőfokairól már nem is beszélve, amik megint hatalmas változást jelentenek.

Mint az életben mindenre, a szülői létre is érvényes, hogy: egy örök, a változás. A változás pedig maga az élet.

Mikor kezdődik a szülői szerepre felkészülés?

Van egy jó hírem! Szülővé válni természetes dolog. Erre a különleges szerepre való felkészülést pedig már jóval előbb elkezdted, mint ahogy elsőre tippelnéd.

Talán nem is gondoltál még bele, de a tested már magzati korodban elkezdett készülni a szülővé válásra. Igen, mikor még Te is csak egy pocaklakó voltál. Hiszen normál esetben már ekkor kialakulnak a gyermekvállaláshoz szükséges szervek, lánymagzatoknál pedig már a petesejtek is készen állnak, várva, hogy egyszer majd elérkezzen az idejük küldetésük beteljesítésére.

Igen, a tested már ekkor elindul ezen a hosszú úton, hogy egyszer majd kezedben tarthasd gyermeked.

A lelki, értelmi felkészülés kezdete

Egyet ugorva, emlékezz most vissza kisgyerekkorodra, vagy nézz meg játszó kisgyerekeket, amint a kislányok épp babáznak, babakocsit tologatnak, vagy papás-mamást játszanak. Ugye neked is rémlik valami erről az ovis éveidből?

A gyermek -ekkor számára természetes módon a játék segítségével- leképezi és elraktározza magában a környezetében látott mintákat. A játszótéren megszokott dolog, ha egy gyerek kis ideig csak áll és nézi, mit és hogyan csinálnak a többiek. A gyerekkor folytonos megfigyelés/tapasztalás-feldolgozás, a kisgyermek pedig szivacs módjára elraktároz mindent. Azt, hogy hogyan teszed tisztába, öltözteted, eteted, fürdeted, altatod. Különösen nagy érdekesség számára, ha kistesó érkezik és külső szemlélőként -egy-két dolgot akár maga kipróbálva- tanulhatja a mindennapi gondoskodás mozzanatait. Aranyos látvány, amikor a nagytesó próbálja a kicsit öltöztetni, vagy épp itatni, etetni, mintha csak az ő játékbabája lenne.

Lehet, hogy te épp inkább a kisautókat tologattad szívesebben a babázás helyett, de valahol mélyen benned is ott vannak a szülői gondoskodás és az ebben a korszakban átéltek emlékei, amik segíthetnek majd megérteni, mit él épp át, mit szeretne gyermeked. Lehet, hogy a pelenkázást gyakorolnod kell, mire belejössz, de eszedbe juthat például gyerkőcöddel együtt kisautózva, hogy neked ez milyen jó volt anno, mit szerettél benne, hogyan tudod átadni az átélt jó élményeket. Te is voltál gyerek, ezt sose felejtsd, csak emlékezz!

Gyakorlat teszi a ...szülőt

Kis matek, hogy megnyugodhass: ha minimálisan 3db pelus cserével számolunk egy napra és gyermeked a szokásosnál sokkal hamarabb, mondjuk 1 évesen teljesen szobatiszta lenne éjjel-nappal, akkor hány pelust kell kicserélned addig?

3*365=1095 Több, mint ezer pelenkacsere! Még ha a felét párod átvállalja -ami igen szép arány lenne- akkor is minimum 500x állhatsz újra neki a gyakorlásnak. Hidd el, előbb-utóbb úgy fog menni, mintha mindig is ezt csináltad volna!

A babagondozás tanulható, gyakorolni pedig lesz időd bőven. Ha nagyon aggódsz, menj el pároddal egy babagondozás tanfolyamra, ahol játékbabán tesztelheted magad, vagy látogasd meg egy kisbabás rokonod, barátnőd, és kérd meg, hadd próbáld ki magad. Kis extra utánaolvasással is készülhetsz a főbb tennivalókra.

A kórházban a gyerekágyas osztály nővérei általában megmutatják a főbb teendőket... legalábbis a pelenkázásnál...de ez nem feltétlen az első percben van, miután a babád megszületett. Addigra talán már többször ki kell cserélned újszülötted pelenkáját, és nem biztos, hogy akkor épp lesz ott, aki segítsen. Kérdezz utána, az általad választott intézményben mi a szokás e téren.

Az idegességet valószínűleg úgysem tudod elhessegetni majd pároddal az első otthoni fürdetés előtt, de minél többször gyakoroltok, annál gördülékenyebb lesz minden. És ne feledd, közben a napok múlásával gyermeked is egyre fejlődik, hozzászokik a folyamatokhoz. Meglátod, pár hónaposan már az öltöztetésben is próbál egyre inkább aktívan részt venni kezei, feje, lábai igazításával.

Amikor minden olyan zavaros lesz

Visszakanyarodva és újabb nagy lépést téve elérkezünk a következő fontos állomáshoz, a kamaszkorhoz, amikor a belső gépezet fogaskerekei működésbe lépnek.

Az eddig türelmesen várakozó petesejtek sorban érni, az ivarsejtek pedig termelődni kezdenek és külsőleg is látványos változáson megy keresztül a felnőtté válás útján haladó test.

Bizonyára emlékszel még erre az időszakra az életedből, és tudod, hogy lelkileg is nagy változásokat élnek meg az ebbe a korosztályba tartozók.

A fiúkról/lányokról ábrándozások, első szerelmek mellett már felmerülő téma az akarsz-e majd házasodni, hány gyereket szeretnél (bár valljuk be, kislányok közt ez már pár éves kortól téma ).

Az ilyenkor feszültebb gyerek-szülő kapcsolat hatására jönnek az "én nem így nevelem majd a gyerekemet", "én ezt másképp fogom csinálni a gyerekemmel" és hasonló gondolatok.

Te is voltál így ezzel? Megőrizted magadban ezeket az elhatározásokat? Ha már szülő vagy, megvalósítottad, amit akkor a gyermeknevelésről eltökéltél? 

Ha nem sikerült, ne aggódj, nem vagy egyedül vele. A magunkkal hozott, "beégetett" nevelési mintákat nehéz felülírni.

Merthogy igen, vannak mintáink. Akár a farkasok neveltek a dzsungelben, akár "normál", emberi családban nőttél fel, a gyermekéveid során mélyen elraktároztad magadba az átélteket.

3,2,1 indulás

Egyszer pedig elérkezik a pillanat: megtudtad, hogy gyermeked lesz. Megkezdődik a visszaszámlálás, mikor tarthatod majd várhatóan a kezedben. A várandósság alatt kismamaként a test már az első pillanattól fogva keményen dolgozik nem csak a magzat életben tartásán, táplálásán, de a szülésre és a szoptatásra való való felkészülésen is. Zsírtartalékokat képez a test különböző részein, és aktivizálja a tejképző mirigyeket. A mirigyek megduzzadnak és készülnek a tejtermelésre, ez a látványos változáson túl már a várandósság alatt pár csepp előtejcsorgással járhat. 

Az emberi test és az elme csodája, hogy a szoptatás örökbefogadás esetén is lehetséges, megfelelő felkészülés után.

Az elmében is hatalmas a változás -egy kalandfilmmel felér a 9 hónap-, hiszen a leendő apának és anyának is fel kell dolgozni, hogy most elérkezett az élet egy új, még ismeretlen korszaka. Mindenki a maga módján próbál készülni az elkövetkezőkre. Olvas, felkészítő tanfolyamra jár, filmet vagy épp youtuber mamikat néz, ismerősökkel, családtagokkal beszélget a tapasztalatokról -és gyűjti a kapott jótanácsokat. 

Az élet furcsasága, hogy bármennyire készülsz is, csak akkor tudod meg, milyen ami rád vár, mikor már átélted a "most" folyton múló pillanatát -hogy ekkor jól, vagy rosszul csináltad, utólag már csak gondolkodhatsz rajta, de az idő kerekét nem tudod visszaforgatni (ez csak a perzsa filmhősöknek megy ). 

Tudtad, hogy a férfiak elméjére hatással van, hogy pocakos párjukat látják maguk körül sürögni-forogni? Hatására tudat alatt a maguk figyelme is jobban a családalapítás, családdá alakulás, és a családról való gondoskodás irányába fordul.

A "jó szülő" ismérvei

Emlékszem, egy filmrészletre, miszerint: ha életben tudsz tartani egy növényt, akkor tarthatsz állatot. Ha az állatod is életben tudod tartani, akkor vállalhatsz gyermeket.

Ennyi elég is lenne?

Mitől jó egy szülő? Erről mindenkinek más lehet a véleménye, de

ha valaki törődik a gyermekével, vagyis lehetőségeihez mérten gondoskodik alapvető szükségletei(étkezés, alvás, tisztálkodás) kielégítéséről, figyelemmel és szeretettel fordul felé és igyekszik, hogy a gyermeke amennyire lehet megkapja ami számára fontos, akkor az egy jó szülő-gyermek kapcsolat alapja lehet.

Ezen felül mindenkinek más a személyisége, más a nála működő nevelési módszer. Keress, amíg megtalálod a nálatok működőt!

Senki sem tökéletes, mindenki hibázik, ezt jól tudhatod te is, ez az élet velejárója, de fontos ennek fel/elismerése a gyermekkel szemben is. A gyerekek megértőbbek, mint gondolnád. Nem kell mindig szupermaminak lenni. Már totyogód is megértheti és tanul belőle, hogy például anya most már fáradt, ezért kicsit türelmetlenebb, de reggelre kipiheni magát és újra jókedvű lesz.

Amire megnyugtató tanulságként mindig emlékeztetheted a gyermeked: a viselkedésünk változhat, de a szeretet ami összeköt benneteket, állandó.

Járatlan ösvény

A szülővé válással egy olyan út veszi kezdetét, ami számodra még járatlan ösvény. Sokan járnak rajtad kívül hasonló ösvényen, de az utat mindenkinek magának kell megkeresnie, kitaposnia. Lehet sokat tanulni másoktól, tanácsokat megfogadni, vagy elvetni, de nekünk kell megtenni minden lépést. 

Ne aggódj hát afelől, hogy jól csinálod-e majd. Lehet, hogy meglesz erről mindenkinek a véleménye a környezetedben, de a gyermeked visszajelzései meg fogják mutatni, ha jó irányba haladtok. Ha a gyerkőc fejlődik, cseperedik és egyre jobban megértitek egymást, akkor vitorlát bonts és csak így tovább.

Zárólejben hozzátéve, hogy igen, mindig lehet olyan eset, hogy nem minden alakul "normál" módon, de attól nem vagy rossz szülő. Könnyű mondani, de ne hibáztasd magad gyermeked betegségéért, vagy egy tragédiáért, ha minden tőled telhetőt megtettél, hogy elkerüld/helyre hozd, és kis kincsed egészségesen növekedjen.

Légy nyitott a tanulásra, változásra, fordulj felé figyelemmel és szeresd gyermeked! Rengeteg szeretet és nagyszerű pillanatok várnak rád. Lépj bátran, félelmet hátra hagyva erre az útra és kezdődjön a kaland!